NiCsiDaCsa világa

Szépet Mindenkinek!

Gondoltam írok már ide egy pár sort, bár szerintem már minden barátom tudja, hogy most otthon sajna nem üzemel az internet. De sebaj, volt már ennél nagyobb bajunk is:)
Szerencsére közeledik a szép idő és egyre többet lehetünk a szabadban és egyre többet süt nekünk a napocska, amitől mindenki vidámabbnak érezheti magát. Remélem mindannyian jól vagytok, bár úgy tűnik mindenki nagyon elfoglalt, ami szerintem tök szuper és persze tudom, hogy így is gondolunk egymásra. Nikiről szinte semmit nem tudok, pedig egy városban lakunk, de most valahogy elveszett egy kicsit. Csabi és Dara is állandóan dolgoznak, alig futunk itt össze neten. Nekem is van még munkám, de egyre jobban kifárasztanak az éjszakai műszakok, kicsit belefáradtam ebbe az egészbe, de ez is több, mint a semmi. :)

Egyelőre ennyit szántam ide, mert sajna mennem kell, hisz mindjárt itthon lesznek a lurkóim. Maradok mély tisztelettel írótok:

Csibe :)

Gyerekek, nem is tudtam, hogy a Quimby 2010-ben új lemezt adott ki... Pedig adott. Ráadásul olyan lemezt raktak össze ismét, hogy gondolkoznom kellett, melyik legyen az a track, amit majd ide beillesztek... Frenetikusan Quimby-style album lett! Hallgassátok szeretettel! Ya, és a Youtube-on minden track meghallgatható, köszönhetően néhány aktív felhasználónak.

Ui.:A Quimby - Kicsi ország albumot ezen blog hasábjain keresztül ajánlom Csibének, mert tudom, hogy Ő is szereti a Quimby-féle zenei megnyilvánulásokat :)

 Kedves Csibe!

Látom, eltelt egy év, bár nem tudom, Te mennyire örülsz ennek, de szerintem semmiképp nem kell szégyenkezned! Nem készültem nagy szöveggel, abszolút átlag-módon, nemes egyszerűséggel pusztán csak annyit mondanék: Boldog szülinapot, Csibe! Legyen ez a Te napod! Az egész évre kiható jókívánságokat már korábban részleteztem úgyis. Hehe. Fukar vagyok, mi? :D Tudod, a gazd. világválság a vodkagyárat se kerüli, de azért ésszerű számú jókívánság még belefér. Szóval boldogot!

Találtam még két zenét is. 

Íme az első, magáért beszél

A másik pedig... Hát, Te úgyis érted, mit ne igyál ma az alkohol mellé ;)

Pusszantás:

Kedves Olvasóink, drága Barátaim!

Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel szeretnék ezúton mindenkinek boldogabb új évet kívánni! Mivel már elég régen írtam ide bejegyzést, megpróbálom összefoglalni az elmúlt hónapok történéseit így az új év kezdetén, de előbb szeretnék a barátaimhoz szólni pár szót (vagy inkább mondatot)... A sort illene a csapat másik hölgy tagjával kezdeni, de most eltérek az illemtől és:

PETI:
Először is DaraPetinek akarom megköszönni a munkáját és itt is szeretnék hangot adni annak, hogy milyen szuper lett a új design.. :) Azt hiszem nyugodtan meg lehet köszönni azt is, hogy ilyen aktív tagja vagy ennek a kis blognak és örülök, hogy ennyi bejegyzés került ki a kezeid közül. Viszont jóó, ha tudod, Drága Peti barátom, hogy ha továbbra is ilyen pesszimista leszel és időnként átfordulva öniróniába siratod Magad, akkor a hátsó fertájad igen erős Csibe talpat érezhet majd magán, mert az tuti, hogy szét fogom rúgni a SEGGED!!! Tudom, hogy nem egyszerű az élet (én ne tudnám?!), nem egyszerű egyedül lenni, de kérdem én, hogy szerinted Nikinek, Csabinak vagy nekem egy hajszállal könnyebb lehet? NEM, senkinek sem könnyű, sőőt.. Ezzel nem cseszegetni akarlak, nem akarlak oktatni, de mikor nagyon Magad alatt vagy azért jusson már eszedbe, hogy a rossz dolgokon kívül vannak csudajóó dolgok is az életben és csak rajtunk múlik, hogy megtapasztaljuk-e őket. Néhány játékszabályt az eszedbe véshetnél, pl: Nem mind arany, ami fénylik.. Tudom, hogy közhelynek tűnhet, de ha belegondolsz nagyon is igaz pl a társkeresésre. Nem kell és nem is szabad mindig mindent elhinni, bár én is sokszor esem ebbe a hibába, de tanulékony az ember és előbb utóbb csak megtanulhatja, hogyan tudja megóvni a szívét. Erre az évre azt hiszem azt kívánom Neked, hogy erősödj, tapasztalj és légy boldogabb! Komolyan, tiszta szívemből kívánom, hogy megtaláld végre azt a lányt, aki mellett igazán önmagad lehetsz, és akkor majd más színben látod a világot!

NIKI:
Húúú, nem is tudom hol kezdjem Veled kapcsolatban a gondolataim, de talán az elmúlt év összegzéseként annyit biztosan állíthatok, hogy erősödött a barátságunk. Ennek igazán örülök, tényleg sok mindenen túl vagyunk már közösen és remélem még sokáig tudhatlak a legjobbak közt, akik nekem fontosak. Örülnék, ha végre rátok mosolyogna egy kicsit a szerencse és rendeződne az életetek! Itt csendben megjegyezném, hogy a tegnapi este folyamán újra összehoztunk egy kis csajos estét, ami elég jóra sikeredett. Szerintem már mindkettőnknek kellett ez az este, mert a sok munka miatt erre nem volt időnk. Jóó lenne, ha ez az év több ilyen baráti összejövetelt hozna a gyerekekkel is, sok játékkal, sok nevetéssel. :) Mit is kívánhatnék Neked? Talán, ami tényleg a szeretetet, békét, nyugalmat és egészséget és jóóó sok pénzt!! :D
Miután megkaptad a jókívánságaimat erre az évre, egyúttal közlöm, hogy egy óriási fekete pont is jár Neked, mert nagyon, sőt még jobban inaktív vagy a közös blogunkban, pedig tetszik vagy sem a NiCsiDaCsa teamnek Te is oszlopos tagja vagy! Tessék már összeszedni magad és időnként kanyarítani ide pár betűt, vagy vésni, vagy amit akarsz, csak nyisd ki a szád, és írj magatokról! Köszike! :)

CSABI:
"-Szia! -Sziaa! Mizu? -Semmi. Veled? -Semmi extra. -Akkor ezt megbeszéltük. -Vagyis van..." --- Mára a mindennapjaim részévé váltál és ezért hálás szívvel mondok Neked köszönetet és örülök, hogy a barátomnak tudhatlak. Azt hiszem talán Neked telt legnyugisabban az Óév és remélem sok érdekes dologgal fogsz találkozni az új esztendőben. (Mondjuk Rád férne már valami csajszika vagy kettő is..:) )
Szeretném, ha sokáig a barátom lennél és nem fenyegetésnek szánom, de ebben az évben mindenképp össze kell hoznunk egy NiCsiDaCsa team találkozót, amikről jó kis fotókat dobhatunk majd fel ide. Azt hiszem Ti hárman mindig is a szívemben lesztek és tök jóó, hogy megtiszteltetek a szeretetetekkel. Csabi csak annyit javasolnék, hogy kalandra fül és éld továbbra is ilyen szuperül az életed, ahogy ezt eddig is tetted, bár megy ez Neked a tanácsom nélkül is!

CSIBE:
Nah igen, az utánozhatatlan. Sokan mondták már, hogy ha nem lennék, ki kellene találni:) Az elmúlt hónapokról annyit, hogy dolgoztam és dolgoztam és majd elfelejtem dolgoztam, sokszor erőn felül a célokért, amiket kitűztem magam elé, de nem egyszerű megvalósítani. Jelenleg viszont újra munkát keresek, mert így lehet két szék közül a földre esni alapon, munkanélküli lettem. De csak halkan mondom, nem csüggedek, mert dolgozni akarok és fogok is. :)
Az elmúlt év sok jót adott nekem, kezdve az év eleji szerelemmel, ami nem gyengén csalódással zárult, de az élet nemcsak elvesz, hanem ad is. Mondják az okosok, ha valami véget ér az azért van, mert jön valami új. Jött is és bármi is lesz a vége, azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert az élet az utamba sodorta. Sok kellemes emlékem van már Róla (a teljesség igénye nélkül): az osztálytalálkozóm utáni randi, ahol percekig öleltük egymást, aztán mikor mosolyogva Nála ébredhettem, ahogy a karom simogatta, vagy amikor közösen nézhettük a naplementét, vagy az is mikor meglepetésként lejött hozzánk és állt a konyha közepén, vagy mikor a pacalt főzte nekünk, juuujjj meg az is hogy örült a karácsonyi ajándéknak... Mind-mind felejthetetlen pillanatok, hmm tényleg, az is jóó volt, mikor Twistert játszottunk a kakasaimmal és mindenki újra gyereknek érezhette magát.. :) Szóval csak annyit akartam itt közölni, hogy örülök és köszönöm, hogy van nekem és remélem, hogy sok ilyen közös emlékünk lesz még. ;)

Team tagok közös üzenet Nektek:
Nőjjetek nagyra, éljetek, nevessetek és keressetek, ha bajban vagytok! Bizton számíthattok rám, mert nagyon szeretlek Titeket! Hééé, és írjatok máár ide! Mindenkinek szól ám, Niki Csabi, megértettétek?? :D

Puszik és ölelések és minden jóó :)

Csibe:)
 

 A NiCsiDaCsa blog újraindítása óta a csapat tagjai összesen (ezzel a bejegyzéssel együttvéve) 54 bejegyzést hoztak létre az alábbi felosztásban:

• DaraPeti 34 bejegyzés
• Csibe 17 bejegyzés
• Csabi 2 bejegyzés
• Niki 1 bejegyzés

Remélem, hogy 2011-ben kicsit aktívabb lesz a csapat. ;)

Kedves olvasók, Ti pedig néha lécci kommentezzetek, vagy bármi. Szeretnénk tudni, léteztek-e, vagy már csak egymásnak írogatunk... :P

Köszöntő később, addigis minden jót mindenkinek!

 Nincs valami jó hangulatom. Nincs. Elég pocsék, mondhatni sz.r év volt ez, nem is bánom, hogy lassacskán vége. Remélem, de nagyon, hogy a 2011-es évem szebb és jobb lesz. MErt ez az év sok mindent elvett tőlem. 

Ebben az évben, tehát húsztízben:

• Végetért a nagy szerelem Huncutkámmal. De a barátság megmaradt, ami jó is, de valamiért asszem sosem fogom elfeledni azt a boldog időszakot. Első, igaz szerelem. Mert igenis az volt. Igaz, és szerelem. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy sosem leszek képes és nem is akarok végleg lemondani róla... De félek, ártana a barátságnak, ha ezt elmondanám.
• Átvert pár csaj.
• Játszott velem pár csaj.
• Rengeteg pénztől elestem, noha találtam munkát. Ilyen az, amikor a hülye lesz szerelmes.

Bárcsak "Rátalálnék" 2011-ben. Nem tudom kire, bár vannak kiszemeltek. De nem akarok így élni, társtalan magányomban, mert rossz. De tényleg rossz. Ráadásul a szilveszterem is rossz lesz, mert sem pénzem, sem társaságom nincs, hogy ezt a búvalb.szott 2010-et jó helyen, jó emberek közt búcsúztassam. Nyomor a köbön. De ez van. Mára ennyi.

Zeneajánló. Nem kötelező végighallgatni.

Bár rettegtem tőle. Vagyis nem is a karácsonytól, hanem attól, hogy egyedül leszek. És lám, egyedül vagyok, pedig akartam én szeretni, mert jó lett volna a szeretet ünnepén szeretve lenni. De lám, az élet már csak ilyen. És ha már karácsonyra se jár a boldogság, akkor nem is tudom már, hogy merjek-e boldog életről álmodozni.

Mindenesetre szép ünnep a karácsony. Mindazoknak, akik tényleg a szeretet miatt tartják ünnepnek. Bár kiemelten jelezném, nem csak ezekre a napokra kellene előtérbe helyezni a szeretetet, hisz van még többszáz nap egy évben... De ez szerencsére nem mindenkire vonatkozik. 

Kedves olvasóim!
Kívánom, hogy a karácsonyt békében, meghitt szeretetben úszva töltsétek! És persze kérlek Titeket, hogy látogassatok el hozzánk ezután is. Boldog karit!

Nikinek: Csajszi, ismét el vagy tűnve, de remélem, hogy jól vagy, és a gyerkőcökkel sincs problémád. Szeressétek egymást, és persze szeress minket is egy kicsit, mert én is szeretettel gondolok rád... például... Kellemes karácsonyt Nektek!

Csibe: Drága chates feleségem. Tudatom veled, hogy Tőled kaptam az első karácsonyi sms-t, és nagyon örültem neki, mert tényleg jóleső dolog volt olvasni, és konstatálni magamban azt, hogy mégis van ember a földön, aki gondol rám karácsonykor :) Remélem a karácsonyotok úgy telik, amilyennek eltervezted. Ti is szeressétek egymást! Ja, az ifjú titánoknak meg üzenem, hogy legyenek jók, szófogadóak, mert ha rosszalkodnak, akkor nagylegényként majd ilyen boldogtalan karácsonyaik lesznek mint nekem! :S Szóval srácok, tessék anyunak szót fogadni, a leckét megcsinálni, rendet rakni satöbbi... Nem nagy kérés, higgyétek el!

Dara: -magamnak nem üzenek semmit-

Csabi: Kedves Kertészem! Karácsony alkalmából kérem az Istent, hogy áldjon már meg Téged végre egy saját verdával, hogy végre visszahozd a garázsba az enyémet. :D Nade komolyra fordítva: kívánom, hogy a karácsonyod legalább 100% szeretetben, békességben teljen, a gyomor teljen meg jóféle bejglikkel-kalácsokkal, a vérkeringést frissítse egy kis vörösbor, aztán meg legyen pár nap lazulásod szilveszterig xD

Képeslap nektek!

Sziasztok!

Most, hogy van egy szusszanásnyi pihenőm, gyors idevésem gondolataimat, lássa csak az utókor, hogy nem voltam én olyan spórolós sem szavakkal, sem gondolatokkal. :D

Na, szóval valamit csinálni kellene már, mert valahogy nagyon nem érzem jól magam ezen a nagy világon. De már nem is tudom miért, csupán sejtelmeim vannak. Magányos vagyok. És ez rossz. Méghozzá nagyon. Mert ugye volt a "T", akit nagyon szerettem, de valahogy nejlonzacskó vagyok csak neki... Tudja hogy vagyok, használ is, hisz belém önti szíve örömét-bánatát, de valahogy nem jön rá, hogy másra is jó vagyok.Vagy jó lehetnék. Ezek után mégis szeretem, bár utóbbi napokban két nő mosolya is facsarta a szívem. Róluk csak annyit hogy mindketten ott dolgoznak, ahol én, bár nem azt a munkát végzik, amit én. Neveket nem írok, már csak azért is, mert mindketten -elvileg-boldog kapcsolatban élő nőcik, ártani meg véletlenül sem szeretnék senkinek. Persze mondhatjátok, hogy ugyan már, ez csak egy blog... De az interneten ha valaki keresi pl Huszár Helga Henriettát, akkor előbb-utóbb ide is eltalál, és cink, ha épp azt magyarázom, mennyire szerelmes lettem a Huszár Helga Henriettába. Szóval értitek... De vissza a fő témához! Szóval szopás az élet, méghozzá felsőfokon. Ha keresem a boldogságot és az érzelmeket, akkor olyan ribancokba botlok csak, akik kihasználnak és átvernek, rájuk jobb szó nincs. Ribanc és kész. A másik rész pedig az elérhetetlen hölgyek. Mindegy, hogy a társadalom ranglétráján látszó különbség miatt, vagy csak azért mert kapcsolatban van... De tényleg ez van. Ha valakit megszeretnék, az vagy átbasz, vagy "egyéb" okok miatt nem jön össze.

Pedig van most ez az egyik nő, aki már azzal képes bearanyozni a napom, hogy elsétál az ajtóm előtt és beköszön. És ez vele nem most kezdődött, hanem akkor amikor még régebben oda kerültem helyettesítgetni. 

Szóval alighanem az Isten most egy új édenkertet talált ki ennek a mocsok világnak a közepén, csak itt aztán nem az alma a tiltott gyümölcs, hanem a nő, akinek a mosolya annyira megbolondít, hogy már nem tudok másra gondolni szinte. 

Nem teljesen szerelem ez, inkább egy olyan szintű érdeklődés, ami nagyon ritka nálam. Bár valahogy mindig így kezdődik...

Valamit csinálni kellene már. Vagy meghalni, vagy boldogan élni. Csak ne kelljen már szenvedni tovább ebbe a magányba.

De nem értem a miérteket sem. Miért van az, hogy börtönből szabadult gyilkosok is rátalálhatnak még a boldogságra, én meg nem, holott nem öltem meg senkit. Miért van az, hogy boldog lehet az, aki mások értékeit ellopva szerez vagyont magának, miközben én mindenért küzdök, gyűjtök, nem a másét lopkodom? 

Valamit csinálni kellene már. Érzem, hogy nem jó így. Nagyon nem. Ti tudjátok talán a legjobban, hogy nem vagyok egy ego-huszár, de azért ENNÉL többre tartom magam. Nem sokkal, csak egy kicsivel. 

Valamit csinálni kellene már. Mert már lassan megint oda jutok, hogy annyira fekete-fehér minden, hogy már nem hogy nem látom, még el is felejtem a színeket. Pedig színek nélkül kurva nehéz ám az élet. :(

Senki nincs mellettem a KÖZVETLEN KÖZELEMBEN. Na jó, van egyetlen egy igaz barátom, akinek bármit elmondhatok, aki tényleg meghallgat és baráti szavakkal próbál segíteni, és esküszöm, látom és érzem, hogy belead apait-anyait, de hát néha kevés, pedig... Pedig valaha Ő is sokkalta több volt mint barát... Barátok maradtunk. Ami jó. Néha mégis kevésnek érzem, mert néha még eszembe jut, hogy nélküle talán meg sem ismertem volna azt a boldogságot, aminek vele részese lehettem hosszú hónapokon át. Egész eddigi életemben -anyám után- a Niki az egyetlenegy nő, akinek tényleg sok dolgot köszönhetek. Háát... Ennyi... Örök barát marad remélem, legalább annyira örök, mint azoknak a hónapoknak az emléke.

Valamit csinálni kellene már. Csak nem tudom, hogy mit. Kellene némi color, mert már megint egy túlkontúrozott fekete-fehér dráma az egész életem. Nem tudom, mit tehetnék. Munkám van, terveim a jövőt illetően vannak, mindenem megvan, ami kell. Csak az a társ nincs, AKIRE LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM VAN! Mert úgy érzem, hogy bár Krisztus egyedül is boldog volt, de én nem vagyok képes erre. Hánykódom csak, hol taposnak, hol rúgnak, csak nem értem miért... De mindegy is. Nem bántás, de földi halandók vagytok, csakúgy, mint én, Ti sem érthetitek jobban.

Most zárom a soraimat, legyetek jók, ha tudtok. Pussz & pacsi.

Na hali mindenkinek!

Csibe bejegyzését követően asszem nem is lehet mást mondani: ilyen az élet :( De ténylegesen öröm az, hogy van valami meló. Így vagyok ezzel én is, bár az én munkahelyem nem úgy néz ki, mint ha megszűnne, de azért tudjátok, ma már nincs fix talaj az ember talpa alatt egy munkahelyen sem. De ha már munkahely...

Mit is csinálok? Biztonsági őr-féle lényként kaptam melót egy Békés megyei város postahivatalában. A szolgálatom reggel 6-tól este 6-ig tart, tehát 24 órát kell lehúzni. Kellemes viszont, hogy nem kell minden nap menni. A fizetésem eddig ismeretlen, eddig még nem találkoztunk, nem mutatkozott be, csak papíron láttam pár számot, ami több volt, mint a segély, de jóóval kevesebb az álombeli százezernél. Poén mi? Na a melóm abból áll, hogy:

1. a teherportán közlekedő gyalogosokat ellenőrzöm;
2. a teherportán közlekedő autósokat ellenőrzöm;
3. fogadom a posta összes beérkező telefonhívását, amiket -szerencsésebb esetben- kapcsolok tovább az illetékes helyre.
4. be és kiengedem a "perselyest"
...és hát monitorokat meg riasztókat bámulok... Meg unatkozok is néha...

Örülök h van melóm, mert így kicsit közelebb kerülök az álmaimhoz. Bár ami igazán kellene, az pénzért nem vehető meg. :(

Na most pár szó akkor üzenet gyanánt.

CSIBE! Örülök hogy jól vagytok, és annak is, hogy végre a Te posztod is itt díszeleg újra. Remélem fogsz még írni, szeretem olvasni a sztorijaidat!

CSABI! Háát, ha tudtam volna hogy ilyen tehetséges kertészem van, eskü fogadásban rád tettem volna az egyik mercedes árát! :) Viccet félre: GRATULÁLOK! :D

NIKINEK pedig üzenem, ha valaki beszél vele, hogy hiányzik az ő társasága is, főleg a hangja, ami mindig melengette szívemet... :) 

Egyébként szép ötlet ez a nosztalgia skype-night... Szerezz fülest Csibe, aztán vágjunk bele. Hiányoztok ám, mert olyan, mint ha elhidegültünk volna. Persze jól tudom én is tehetek róla... 

Na pussz mindenkinek!

Sziaa Mindenkinek!

Gondoltam írok ide egy kis bejegyzést, hisz az életemben újabb változás következik be. Megszűnik eddigi életem egyik legtutibb munkahelye. :(
Sajnálom magát a munkahelyet is, de a társaságot még jobban, remélem lesz még alkalmam összefutni a mostani kollegáimmal, mert egytől egyig nagyon jóó arcok. :) Munkát tekintve marad a Tavaszos melóhely és főállásban fogok pultozni. Nem álommunkahely számomra, de jobb, mint a semmi. :)

Egyebeket tekintve, jól vagyunk, kissé kifulladtunk mindannyian a sok munkától, én is és a gyerekek is, de már csak pár nap, mert a visszaszámlálás elkezdődött. Mindkét gyerkőcöm jóól van, tipikus fiúk, otthon semmit nem tanulnak, de általában jóó jegyeket hoznak. Kicsit azért rágyúrunk majd erre a témára is, mert ha az év végi jeles bizonyítványok összejönnek, akkor nagy bulit csapunk majd. :)
Az elmúlt időszakban, azért a sok munka mellett jutott a szórakozásból is, igaz kevés, de legalább jutott. Voltunk kirándulni a gyerekekkel egy csodaszép helyen, és most legutóbb azért a kecskeméti Malom Plaza is elvarázsolta a kiskakasaim. :) Ott már igen csak ünnepi hangulat uralkodik, jóó volt végignézni az ottani csillogást. :)
Apropó, jut eszembe, lassan tényleg itt a Karácsony, remélem mindenki lázasan készülődik már, de azért halkan megsúgom előbb a Mikulást várjátok, majd csak utána a Jézuskát. :)
Annyit már én is haladtam ez ügyben, hogy kitaláltam, hogy mit szeretnék adni a gyerekeknek. Ha sikerül összehoznom, akkor nagy meglepetés lesz, de egyelőre részleteket nem árulok el. :)

Kicsit most beszélnék, vagyis írnék ennek a jóó kis csapatnak a tagjairól. Az első megállapításom az lenne, hogy egyik némább, mint a másik. Köszönjük szépen DaraPeti bejegyzéseit, Őt legalább érdekelte, hogy valamit írjon ide. Remélem bejött az új munkahely és bár mostanában keveset beszélgetünk, azért remélem tudja, hogy szoktam rá is gondolni. :)
Niki jól van, azt hiszem most megint netmentes élet van. Ha minden igaz, jól megvannak a párjával, aminek nagyon örülök és remélem, hogy végre tényleg nyugalom költözik be hozzájuk. Barbi is elsős lett, énekzenei suliba jár, és nagyon tehetséges, mint az Anyukája. :)
Csabi jól leplezi a sikereit, mert most még több munkát bevállalt, így már alig van ideje, de azt hiszem, méltán mondhatom, hogy büszke vagyok rá! Itt említeném meg azt is, hogy megint volt úszóversenyen és két ezüstéremmel tért haza, GRATULÁLOK!!! Le a kalappal, két nagy cuppanós és egy hatalmas ölelelés jár érmenként.. :D
Minden elismerésem a Tied, Csabi!:)

Most abba is hagyom, remélem nem untattam senkit sem, mindenkinek csodaszépeket kívánok!

Üdvözlettel: Csibe :)

Ui.: Jóó lenne majd összehozni ezt a kis teamet egy jó kis nosztalgiás estére skypeon, de előbb vennem kell egy fejhallgatót, mert a mostani darabokban van! :) Igyekszem és akkor majd zaklatok mindenkit ezügyben! :)

Valahogy most nincs még csak kedvem se idézgetni, valahogy most minden olyan keszekusza, és valahogy most semmit nem értek. Mégis rám figyel épp sok-sok szempár. Talán boldog is lehetnék, de valahogy nem megy. Úrrá lett rajtam a lámpaláz.

Holnap kezdek. Életem első munkahelye. Mármint az első igazi munkahely, ami nem gagyi közmunka, meg nem csak idióta beugrós meló... Hát... Nem kis izgalmat hoz ez a várva-várt pillanat.

Emellett ismét találtam egy szempárt, aki "jelenthet számomra valamit", ha ő is úgy akarja...

Hát na... Az életem már csak ilyen. Örülhetnék tapsikolva és táncikálva, de mégsem megy. NEM ÉRZEM JÓL MAGAM... Ellentétben nagyon egyedül... De mindegy, majdcsak kibirom.

Remélem Ti is jól vagytok...

Bye mindenkinek!

~Dara~

Más ötletem nem lévén egyik kedvenc metál trackem sorát véstem címnek. Na, de nem is ez most a lényeg, hanem az, amit most, itt írok mindenkinek, aki olvassa.

Nos, szóval eltelt a nyár. Gyorsan, és lényegében lényegesebb eredmények nélkül. Bár történt sok szép pillanat is, de mégsem ez volt életem leg szebb nyara. Már az is kész káosz és kész fájdalom volt, hogy tudván tudtam: elszáll a nyár, meg az a kis melegség, amit hozott -mert hát errefelé több eső volt, meg borongós idő, mint igazán nyári strandidő-, és jön a lehűlés. Több ruha lesz a lányokon, és még ha kicsit is, de vastagabb, ami már nem sejtteti annyira a sejttetni valót, persze ami szép, az így is szép :-) 

És lám, bejött. Hullanak az elsárgult levelek a fákról, s hideg szél táncoltatja őket szerteszét. Idillikus. Tipikus ősz. Esővel. Is. S ha belegondolok, mit hozott nekem az ősz, kicsit szomorú vagyok. Öregebb lettem egy évvel. Már megint. Valamiért azt érzem, hogy túl gyorsan száguld az életem szekere, alig éltem, alig értem el valamit, és már huszonakárhány éves vagyok... 

Nade nézzünk kicsit vissza a nyárra. Dacolva emberek és Istenek haragjával, én próbálkoztam. Meg is mentettem nem egy toronyba zárt királylányt, mégsem voltam egyikhez sem jó. De a szeptember hozott egy lányt az életembe, akivel bár vakvágányra jutottam, de elfeledni nem akarom, szerencsére ő sem engem, tehát megbeszéltük hogy barátkozunk. Aztán majd látjuk, merre forog a sorskerék...

Sorsról viszont jut eszembe: önkorm. közmunkán vagyok. Általában én vagyok, aki mindent elvállal, mert kár szólni, ha vmi nem tetszik. Nincs protekcióm, ellenben jónéhány hvcs-vel, akik helyett is dolgoznom kell lényegében. Így aztán volt már sima megfázásom, arcüreg gyulladásom +táppénz, most meg tüszős mandula+táppénz. Jó mi?

A fizum tehát most sem lesz sok, viszont elsejétől már másik helyen dolgozok, amiről később fogok beszámolni, esetleg fotókkal illusztrálva, bár az elég kockázatos művelet, de megpróbálom olvasóim kedvéért :)

Most viszont zárom soraimat, mennem kell, mert egy tündéri nőci vár msn-re. Szeretek szerelmes lenni... Olyan édes fájdalom... Bocsi... :)

Szebb jövőt!

~dara~

Szépet minden kedves Olvasónak!

Úgy látszik a Nicsidacsa-team tagjai egy szösszenetre elaludtak, hisz már nem csak a nyárnak van vége, hanem lassan az ősznek is. Igen, drága Barátaim, lassan őszi szünet következik az iskolákban, nálunk speciel lesz Tök-fesztivál, ami a lassan hagyománnyá váló angol-szász ünnepet, a Hallowent előzi meg az iskolánkba. :) Ha túl leszünk az eseményen, akkor megpróbálok Nektek ide képeket varázsolni, hátha valakit érdekel a dolog. :)

Most egy kicsit írok magunkról és Nikiékről, bár nem olyan sok mindent tudok róla. Szerintem tudjátok már, de azért megemlíteném, hogy Nikinek új munkahelye van és sok év után kilépett a Tesco kötelékeiből, pályát nem módosított, egy másik nagy áruházlánc, a Spar dolgozói csapatát erősíti. Barbara megkezdte az iskolát, Peti megmaradt még kis óvodásnak, de hősiesen küzdi át magát az élet nyújtotta problémákon, hisz igazi férfiként tűrte a fájdalmat, mikor az a fránya biciklikerék kicsit megharapdosta, szerencsére nem tört el a lába, és napok múlva, mint a nyúl, újra szaladgálhatott.. :)

Hmm, még magunkról nem írtam semmit. Nemsokára lejár a mandátumom az önkormányzatnál, a munkám gyümölcse megtalálható lesz a www.kiskunfelegyhaza.hu honlapon, az elektronikus ügyintézés menüpont alatt. Akit érdekel, az nyugodtan nézze meg.. :) Még mindig két munkahelyen dolgozom, esetenként 80-88 órát hetente. Időnként hulla vagyok, de viszonylag jóól bírom a gyűrűdést, bár ennyi munka mellett egyre kevesebb időm jut egyéb dolgaimra. Még mielőtt valaki sajnálni kezdene, most felejtse el, mert elég jóól érzem magam a bőrömben. Vannak persze problémák, de alapjában véve, ez most egy jó időszak az életemben, megpróbálom élvezni, amíg tart. :) Most pedig kicsit a kakaskáimról szeretnék írogatni. Beni kisiskolás lett, nehezen, de megszokja a helyzetet, nem szeret korán kelni, annál jobban szeret későn feküdni.. Egyébként az iskola, a számok és betűk világa annyira nem is könnyű, de a kezdeti utálatot legyőzve egyre ügyesebbek leszünk. Dávid már kezdi élni dacos kamaszkorát, egyre nehezebb vele, de van amikor egy kis angyal. A suliban elég ügyes, de van mikor totál el van varázsolódva.. :)
Egyelőre talán ennyit, remélem a többiek is ihletet kapnak és firkantanak ide pár bötűt, én örülnék neki.. Blogoljunk újra, hisz jóó volt ez valamire :D

Puszik Nektek..

Tengermély tisztelettel maradok hű írótok:

Csibe :)

Üdvözletem újra az Olvasóknak!

Köszöntelek DaraPeti!

Amint látod, olvasni azért olvasom a blogot, még ha nem is mindig írok. Igen, abban igazad volt, hogy már ősidők óta megígértem az Ádis sztorit, de valahogy mindig volt valami dolgom. Igen, elég sokat voltam / vagyok fent neten, de mindenfelé megy a figyelmem. Az Ádis sztori sok figyelmet kívánt, de ma reggel ezzel indítottam a napot, remélem nem sikerült színvonalon alulinak. Elnézesedet kérem, hogy megvárakoztattalak ezzel a történettel!

Most pedig, ha már lecseszve érezhettem magam, akkor mesélnék pár dolgot. Ugye 2010. 06. 09-én ígértem az Ádis sztorit, de külön felhívtam a figyelmeteket, hogy kérek egy kis időt, mert ezer dolgom van. Kaptam is türelmi időt, de valamit sem én, sem Ti nem kalkuláltatok bele: 2,5 hét táppénzt a gyerekekkel. Köszi a kérdést, most már jól vagyunk, de 40 fokos lázzal kezdtük a júliust a Benivel, aztán ezt a lázongást Dávid folytatta 39 fok feletti lázzal, majd amikor már azt gondoltunk, hogy végre minden visszetér a régi kerékvágásba, akkor Beni hányás-hasmenéssel újra megjelent a doktor néninél. Naahh ebből is szépen kigyógyultunk, aztán hab a tortán jött egy szinte teljes testfelületet beborító skarlát gyanús kiütés, ami már tényleg BOSSZANTÓ volt.
Na most, a betegségen túl lettünk, végre keztünk egy hetet, ami elég rosszul indult, mert egy ismerős idegentől kellett, hogy megtudják a gyerekek, hogy az Apukájuk hétvégén feleségül vette Adriennt és annyira nem tartotta Őket fontosnak, hogy ezt személyesen tőle tudják meg. A Beni ott sírt a monitor előtt, amikor látta a képeket. Nem hogy koszorús fiúk nem lehettek, de még vendégnek sem kellettek, pedig Ők aztán nem tehetnek semmiről. Ez a durva csak igazán..

Szóval Drága Dara barátom, ne gondold azt, hogy sokszor nemtörődömségből nem írok, csak egyszerűen van más is az életemben, persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos ez a blog és Ti, a barátaim!

Más..
Hamár szabadságoltattál mindenkit, elmondanám, hogy ha minden jól megy akkor tartalmasra sikerül a nyarunk, mert meghívtak bennünket a Balatonra és ha minden jól megy eljutunk Egerbe is. Augusztus 20-án tervben van a debreceni Virágkarnevál is. Persze, még semmi nem realizálódott, ezért lehet nekünk drukkolni. :)
Nikinek jelenleg nincs internete, így nem tudom, hogy Vele mi az újság.

Köszi, hogy elolvastál!

Csibe :)

Ui.: Meghosszabbították a szerződésem november 30-ig, társszerkesztő lettem egy chat oldalon és lehet rádiós műsorvezetésben is kipróbálom magam!
Ha egy kis szórakozásra, kikapcsolódásra vágytok, akkor kattanjatok és érezzétek jól magatokat:
                                        www.chat.lapunk.hu

Mélyen tisztelt Olvasóink és Dara!

Egyéb teendőim miatt sajnos még nem tudtam megírni az ígért sztorit, de most megpróbálkoznék vele.

Csabi barátunk ötlete nyomán ebbe a blogba bekerült egy blokk, Átverés szaga van címmel. Eddig ugye olyan bejegyzések voltak olvashatók, amiben bennünket, a gyanútlan felhasználókat akarnak lépre csalni. Most, hangsúlyozom csakis a Ti kedvetekért, megnézném a másik oldalról ezt a témát, amikor nem minket vernek át, hanem mi vagyunk a "kedves" átverők, mert hiszen az ördög nem alszik és időnkénti éber pillanataiban rávesz bennünket hozzánk talán nem méltó dolgokra. :)

Történt egyszer valamikor nagyon régen, úgy kb. másfél évvel ezelőtt, egy szürke, hideg, fagyos téli estén, hogy Csibét egy vonzó, kigyúrt izomzattal rendelkező fiatalember újból megkereste egyéb obszcén ötletekkel, aminek a lényegét talán annyiban meg tudnám fogalmazni, hogy sürgősen találkoznunk kell és mindenképp egy panzióban kell kikötnünk, mert háát Ő nem bír már magával, mert én olyan, hogy is mondjam, szexis vagyok. Arra viszont a "kiscsávó" nem gondolt, hogy ezzel valakinek bőven az agyára mehet. Na az a valaki én voltam.. :) Így kicsit idegesen, de lelkesen nyúltam a barátaim segítő keze után.

A két pasink, Dara és Csabi kitalálta, hogy ha már kikezdte az idegrendszerem a "kiscsávó", akkor ezt ne hagyjam szótlanul. Segítenek, szépen átverni a srácot. Hmm, fél perc gondolkodási idő után mondtam, hogy oké, de ehhez kell egy telefonszám, mert ugye, ha komolyba kezdünk valakit szívatni, akkor nagyon elképzelhető, hogy hallani akarja majd a hangom. daraPeti szinte gondolkodás nélkül jelezte, hogy van elfekvőben egy telefonkártyája, amit nem használ, beüzemelte és indulhatott a móka. :)

Szerintem senkinek nem kell bemutatni, hogy hogyan, de a lényeg abban van, hogy végülis csak eljutottunk a "kiscsávóval" addig, hogy még aznap éjjel hozzunk össze egy szerelmi légyottot nálam. Vagyis nem egészen nálam, hanem a barátnőm kéglijében, amihez akkor éjjel kértem kulcsot is, mert a szomszéd lépcsőházban volt az üres kecó. Természetesen kecskeméti lakosként kerültem bele a történetben. De mint azt tudni vélik, a telefonos dologban igazam volt, a "kiscsávó" meg akart győződni arról, hogy csaj vagyok és nem kamuzok. Ugye még ezt msnen lebeszéltem a sráccal, DaraPeti, Csabi és én konferenciahívásban voltunk skypeon, és hangban mindent egyeztettünk. Szóval ott tartok, hogy csörög a telefon DaraPetinél, persze Darában akkor jött a felismerés, hogy azt fel is kellene venni, először vonakodott, Csabival már mondtunk mindent, mire eldöntötte, a "kiscsávó" lerakta. Nah akkor számonkért engem, alig tudtam rávenni, hogy hívjon újra, de mivel ízig vérig csaj vagyok, csak sikerült. Újabb csörgés, Peti felveszi és vékony elhaló hangon beleszól:
                   -Szia! Ádi vagyok!- mondta kissé buzis hangon a srác.
                   -Sziaa! Én meg Csibe...
Közben Csabival fuldokoltunk a nevetéstől, mert nem tudtuk, hogy Dara némított minket és csak mi hallhattuk, ezért nem mertünk hangosan nevetni. A mai napig a fülemben cseng és mosolyt varázsol az arcomra.

Még két mondat, egyeztetni az időpontot, hajnali két óra jóó-e az együttlétre. Dara simán igent mondott, mire a "kiscsávó" annyit írt msnen gyorsan, hogy télvíz idején, a jeges úton azonnal indul hozzám Szegedről Kecskemétre. Persze, jóót nevettünk az egészen és vártuk a hajnali két órát.. Csabi álmos volt, mint állat fél 3-kor, Dara és én már szinte aludtunk. Fél 3-kor megbeszéltük, hogy úgy tűnik a "kiscsávó" szívatott meg engem, így szép álmokat kívánva elkezdtünk kilépni. Épp kapcsoltam volna ki a skypeot, mikor Peti újra hívott, hogy kapott a "kiscsávótól" smst, miszerint, megállították a rendőrök és mivel télvíz idején nyári gumikkal sprintelt Kecskemét felé, közölték, hogy félreállni és hazahúzni, mert ha mégegyszer elkapják Kecskemét és Szeged között, akkor a jogsijába is kerülhet. Így a "kiscsávó" reggel 6-ig ott dekkolt az 5-ös számú főútvonal mellett betonkemény 3 tenyeres szerszámával, mire egy barátja érte ment, persze a csekket a rendőröktől megkapta ajándékba.

Ezzel csak arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy nem mind arany, ami fénylik. Nyitott szemmel és füllel járjatok és figyeljetek oda az apró égi jelekre!
Mellékesen megjegyezném, hogy a "kiscsávó" megérdemelt jutalmát kapta meg, mert nem kicsit lépte át a megengedett határokat!

Maradok hűű írótok:

Csibe :)

Legyen részemről nyári szünet az elkövetkező időszak, mely valójában egy némasági fogadalom. Megint oda jutottunk, hogy csak az én f*szságaimmal van tele az egész blog. Bosszantó, ugye?

Van egy kedves blogos tag, a Csibe, aki 2010-06-09-én pl igéretet tett egy régi sztori publikálására, még ez sem következett be, és persze gondolom, nála is tombol a nyári szünet. Vagy valami hasonló.

Úgyhogy magam részéről egyszerre jelentek

-sztrájkot;

-némasági fogadalmat;

-nyári szünetet.

Ha valakinek hiányozni kezdenék, menjen azonnal orvoshoz, a kezdetleges stádiumban még könnyedén orvosolható ez a kór. Vagy ha valakinek nagyon hiányoznék, az ne gondolkodjon egy percig sem azon, hogy napszúrást kapott-e vagy nem... :P

Kellemes nyarat kívánok Kedves barátaimnak, Kedves olvasóimnak (szándékosan saját nevemben), és mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat!

Itt a nyár, pancsizzatok, túrázzatok, hódoljatok extrém sportoknak, egyetek-igyatok, de inkább igyatok, dugjatok a szobában, dugjatok a vízparton, a vízben, a háztetőn, a villamoson, a trolin, a csónakban, az árokban, a magaslesen, a hegyen, a dombon,  színpad előtt, színpad mögött... mindig... mindenhol... Na jó, temetőben nem kéne...

Pörögjetek, bulizzatok ezerrel, mert aztán jön újra a meló, a kedvtelen napok, stb.

Üdv:

Dara

Nos, az a nagy szitu, hogy a mellékelt levélke alapján örököltem, nem kis lóvét, úgyhogy mostmár tényleg várom Szergej, Iván, és Szása jelentkezését, mostmár tényleg kell egy saját vodkagyár, vagy legalább néhány részvény sej... :D

Az utóbbi pár napban szüntelenül Rúzsa Magdi 'Gabriel' című felvételét hallgattam, és gondoltam, formálok kicsit rajta, na ilyen lett. Személy szerint jómagam az eddigi legjobban eltalált bootlegemnek tartom... :)

Kórkép

Fáj mindenem, leégtem -immáron nem csak anyagilag-, fáj a szívem is -nem csak metaforikus értelemben- de talán túlélem.

Körkép

Körülnézve azt látom hogy kurvára nincs semmi keresnivalóm ezen a nagy batár bolygón, de még csak az egész univerzumban sem. Ha nincs olyan nőnemű egyed, aki mellettem lenne. Így nincs értelme. Azon gondolkoztam, miért nem lehet az emberi szaporulatot megoldani porból meg forró vízből, ilyen instant-gyerek módon...? Akkor nők sem kellenének, főzni mi is tudnánk, ha akarnánk, takarítani is, a génjeinkből kiszednék a fajfentartási ösztönt és kész. Egyszerűbb, mint szenvedni, mert a szebbik nem jelentősen elszállt magától...

Fénykép

Szopás, mi? Na ez az élet...

Csibének üzenném, hogy az Ádis sztorit mostmár írja meg xD

Üdv minden olvasónak. Ha vannak egyáltalán, mert játszani nem akart senki. Szégyelljétek magatokat, lusta népség! :P

Nem akarok elszakadni. Egyetlen olyan hagyományomtól, szokásomtól sem, ami jó. És azoktól sem, akik jók hozzám. Ember akarok maradni az állati emberek által létrehozott káosz-világban. De miért írom ezt? Hogy legyen végre poszt...

Most zenék linkelgetése helyett egy icipici játékra szólítanám fel a blog olvasójainak táborát -feltételezvén, hogy van néhány fő. A játék lényege az lenne, hogy egy rövidke regisztráció után itt a poszt komment részében lehetne válaszolni, és az első három főt, aki válaszolni is tud a lentebb található kérdésekre, megjutalmaznánk kicsit.

Mivel a jutalom értéke csekély, mondhatnánk, inkább eszmei értékkel bír, nincs szerencsejáték zrt-beli közjegyző, nade nem is szükséges, szerintem háromig el tud számolni mindenki majd...

Íme a kérdések sora:

1. A NiCsiDaCsa csapat tagjai melyik településeken élnek? (Legalább három fő lakhelyét el kellene találni)
2. Mi a blog fő témája?
   a: egy baráti blog, ahol a tagok kitárgyalhatják örömüket-bánatukat;
   b: egy rendszerellenes blog, mely a politikai vezetés likvidálásával foglalkozik;
   c: blog, mely a világbékét hirdeti.
3. Mely becenevek összeolvasztásából ered a "NiCsiDaCsa" rövidítés?

Mentőkérdés (bármelyiket kiválthatja): Mi változott a blog külsején az utóbbi időkben?

Nos, ezek lennének a kérdések, aki kicsit szemfüles, meg is találja a megfejtéseket könnyedén, aki pedig régóta olvas minket, annak gondolkodni sem kell szinte :)

Nyeremények az első három (tehát 3) pontos válaszadó részére:

DJ SoundKiller - Paranoia Garden Mix vol 1. mix cd és fejenként 1 db kétszemélyes ingyen beugró bármelyik Paranoia Garden rendezvényre.

Sok sikert, jó játékot!

FIGYELEM! A JÁTÉKBAN A NICSIDACSA-TEAM TAGJAI VALAMINT HOZZÁTARTOZÓIK NEM VEHETNEK RÉSZT!

~Đara~
 

Hello Világ, Hello barátaim és sziasztok olvasók!

Gondoltam, megosztok veletek egy igazán finom zenei csemegét. Vagyis annak egy kicsiny kis falatkáját. Miről is van szó? Természetesen a (Háborgató) Maszkura és a Tücsökraj formáció idei, tehát 2010-es "Kérlek így szeress" című albumáról. A formációról annyit mondanék, hogy külön külön is remek zenészek, de a közös projekt egyszerűen szuper szerintem. Egy hivatalos klipet hoztam a blogra a fenti albumról, ez a "Tiszta gyümölcs". Hallgassátok szeretettel, legalább olyan szeretettel, amilyen szeretettel én megosztottam veletek, és legalább olyan szeretettel, amennyire maguk a szerzők szeretik magát a zenét. ;)

Bye!
Đara

Kedves Olvasók!

Ma különleges napra ébredtünk, mert hiszen szülinapot ünneplünk! Nem hiszem, hogy van jogom megmondani, hogy hányadik, de azt biztosan szeretném közölni, hogy Csabit ünnepeljük! Mivel Csabi közölte, hogy:

           "A jókívánságok tavaly sem jöttek be, inkább küldj pénzt és piát!"

ebben a szellemben születik ez a blogbejegyzés :)

Szóval Csabi akkor:

          Boldog-boldog születésnapot kívánunk!

Aranytömbök csak Neked:

Na és persze egy bárpult:

Bár jókívánságot nem kérsz, de azért ez nem maradhat ki innen:

Cuppancsok Szülinapos!

Csibe :)

Boldog lehetnék mostmár igazán. Nikivel rendeztük a dolgokat. Mégse tud nyugodni a lelkem, nagyon felkavart ez a hülye szitu, amit saját magamnak köszönhetek. Átkozom magam, és már tényleg arra is gondoltam, hogy ha már kibékültünk, nem is keresem többé a társaságát. Talán jobban jár ő is, csak egy emlék leszek neki. Bár az az igazság, hogy én könnyen felejthető ember lennék számára minden szinten, miközben ő minden szinten életem része. Azért hagnsúlyoznám mostmár itt is, hogy nem, nem vagyok szerelmes, és igen, le tudtam zárni a múltat, de barátként, hát nem is tudom. Szükségem lenne rá, tudom nagyon jól... De ha elbaszok mindent, akkor nem lesz jó sehogy sem. Remélem rendeződnek vele a dolgok. Ennyi. De ha létezne a hazugságvizsgáló mintájára épített érezelem vizsgáló, hát én bátran vállalnám a vizsgálatot, mert tudom, hogy a baráti szeretet az baráti szeretet, és nincs titkolt szerelem, nincs titkol sóvárgás bennem. Bár lenne. Mert akkor nem egy félreértés miatt szenvednék, hanem okkal. De úgy viszont nem is tudnám már szeretni, mint "akkor". Szerettem nagyon, mégis egy önkínzó állapot volt nekem az egész kapcsolat, ami persze szép és jó volt, számomra legalábbis, és nyilván egy ideig neki is, de nekem az elejétől a boldogság mellé társult a kisebbségérzet és a félelem is. Tehát kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy helytálljak mellette, és éreztem, épp ezért szó szerint rettegtem attól, hogy vége lesz. Talán ez a folyamatos rettegés mégis hasznomra vált... Bár nem tudtam elkerülni a nagy kudarcot, és a szívem azóta is cafatokban áll, mert egyszerűen nem találtam még meg azt a lányt, akitől újra egésznek érezném, de legalább azt elmondhatom, hogy valamilyen szinten fel voltam készülve a végére, és talán épp ezért ment öngyilkosság nélkül a feledés... Örülök, hogy megtörtént. Annak nem örülök, hogy vége lett, de nem is sajnálom. Bizonytalan vagyok, hisz mint mondtam, ha akkor nem lett volna vége, lehet vége lenne jövőhéten vagy bármikor, mert ez így volt megírva. De az az igazság, hogy sosem lesz rá lehetőségem, hogy elmondjam neki, hogy mit jelent ő számomra. Ez kicsit bánt. De ha megpróbálnám elmondani, akkor az lenne a baj, hogy nincs mindenre szó, amivel ki lehetne fejezni a dolgokat úgy, ahogy érzem. Másrészt könnyen félreérthető lenne. Talán majd halálom napján, mikor már minden mindegy lesz, akkor elmondok neki mindent, és ha félre érti, félre érti, de én tudom, és akkor is tudni fogom, hogy mióta barátságról beszélünk, számomra nincs más érzelem iránta. Ennyi.

Van a másik lány, az Ildi. Őszintén? Szerelmes vagyok, de ugyanazt érzem mint anno Niki mellett, de most annyi különbséggel, hogy érzem, hogy én nem tudok változtani, és nem is nekem kell változtatni. De valljuk be őszintén, így még rosszabb. :S

Végül van ez a Dara gyerek... Nem tudom hová tenni a fickót, pedig ismerem már egy jó ideje, de most valahogy mindent csak elbaszni tud... :(